+36 20 5007 373

planella.info@gmail.com

sds

A kerület története

Az Angyalföldön talált, i.e. VIII. századból származó két vaskori aranylelet bizonyítja, hogy már a legrégibb időkben is éltek emberek ezen a tájon. A közelben volt átkelésre alkalmas rév, s a bővizű Rákospatak és környéke vonzotta a letelepedni vágyókat. A rómaiak Transaquincum nevű erődítménye a Rákos-patak dunai torkolata mellett állt, szemben Aquincum katonavárosával. A négyszögletes, egyholdnyi területű, vastag fallal körülvett várszerű építmény vigyázta a túlparton elterülő várost.

Árpád és a honfoglaló fejedelmek – Anonymus Gesta Hungaroruma szerint – népükkel Rákos mezején ütöttek tábort, majd a megyeri révnél keltek át a Dunán. A későbbi századokban a terület előbb királyi, majd egyházi földbirtok volt. A Margit-sziget - az egykori Nyulak szigete – az Árpád-házi uralkodók korában Urak szigete, később Budai sziget volt. A Boldogasszony-sziget nevet az apácák monostoráról, mai nevét pedig IV. Béla lányáról, Margitról kapta. A XIII. század elejétől területünk már lakott település volt. A Jenő nevű faluban révészek, hajósok és halászok laktak. A középkorban Új-Jenő települést temploma miatt Mindszentnek is hívták. A Szent Lászlóként is említett falu eredeti neve Besenyő volt. A kerület részeként ma is ismert Vizafogón révészek és halászok éltek. A patak menti Rákosmező a szabad ég alatt zajló országos gyűlésekről híres, 1277-től a mohácsi vészig számosat tartottak itt, a mindenkori városhatártól északra elterülő hatalmas, füves térségen. A közel 150 éves török hódoltság alatt még álltak középkori településeink, ám a császári seregek közeledtének hírére a törökök ezeket is felgyújtották és lerombolták. Az egykori falvak épületeinek és templomának köveit elhordták, ahogyan az az I. Lipót 1703-ban írt kiváltságlevelében említett Szentlászló-puszta esetében is történt.

A XVIII. század korabeli térképei már városi kerteket, majorságokat jelölnek ezen a területen. A többek által a kerület egészével azonosított, Angyalföld elnevezésének legbizonyíthatóbb magyarázata is innen ered. Stefan Engel, aki Dél-Tirolból települt be, az 1770-es évek terézvárosi kültelki összeírásaiban már régi szőlőbirtokosként szerepelt. Az Engelsfeldnek nevezett terület tükörfordítása lehet Angyalföld. A XVII–XVIII. század emléke az Ördögmalom, az ókori eredetű Császármalom sokszori átépítésével maradhatott fenn, egészen az 1960-as évekig.

A kiegyezés után a Váci út mindkét oldalán a kerteket gyárak és nagyüzemek váltották fel, meghozva a terület benépesülését, s egyúttal megindult a bérkaszárnyák építése is. Angyalföld a XX. század első felére a főváros legjelentősebb ipari körzetévé vált, és az is maradt az 1980-as évek végéig. 1930-ban a főváros közigazgatása átszervezéseként az V. kerületi Vizafogó, Kikötő-dűlő és Népsziget, a VI. kerületi Lőportár-dűlő, Erdőtelkek, Felsőbikarét és Angyalföld (Napföld) átadásával jött létre a XIII. kerület. A törvény hatálybalépését követően az 1938-ban Magdolnavárosnak nevezett kerületben elöljáróság kezdte meg működését. A városrész mai területéhez 1950. január 1-jétől csatlakozott a két világháború között kiépült modern Újlipótváros és a Margitsziget.

Forrás: www.budapest13.hu